szóval én ma le akartam feküdni 9 körül, erre ők szerveztek egy bulit, végre elzúztak a vendégek, most meg mindenki az én ágyamon fekszik és egyikük szvinger klubos munkatapasztalatairól beszélgetnek. mondjuk a macedón meleg egyik freudi elszólásáért végül is talán ez is megérte, ugyanis kártyázás közben amikor megkaparintotta a régóta vágyott káró ászt felsikkantott, hogy "FINALLY, AN ASS!"nem vagyok még velük annyira jóban, hogy kiküldjem őket a picsába, de azért ezt a szigorú elégedetlenkedő bejegyzést ide leírom. teremburáját. 

tegnap a női demokraták 85 éves! történelmi épületében néztem a state of the union speechet, sok női demokratával. jóval a többiek előtt érkeztem meg, úgyhogy a csajok csak úgy körbeálltak, hogy mégis hogy találtam őket, jajjdejó, hogy ott vagyok, jöjjek máskor is. teljesen olyan érzésem volt, mintha a gyalog galopp apácás jelenetébe csöppentem volna, bár nekem nem kiabálták, hogy vesszőzzem meg őket. majd legközelebb.

az este kevésbé kellemes része volt, hogy A. folllllllllyyyamatosan hümmögött a beszéd alatt, hogy "uuuuu" "hmmmmmm" That's right" "ühhhüüüm" "you told them!" "oo, wow, that's right". innen üzenem, hogy KUSSOLJÁL MÁR BAZDMEG AZ ANYÁDAT, HÁT KITÉPEM A NYELVEDET. ÉS HA MÉG EGYSZER, ISMÉTLEM MÉG EGYSZER HOZZÁM NYÚLSZ, MEGÜTÖGETED A HÁTAM, MEGFOGOD A KEZEM, ENGEM NEM ÉRDEKEL, HOGY CSAK KEDVES AKARSZ LENNI, RÁM MOZDULTÁL VAGY CSAK AZ IZZADT TENYEREDET AKAROD BELÉM TÖRÖLNI, ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN MINIMUM ELTÖRÖM A KEZED, DE ÚGY TUDOM EBBEN AZ ÁLLAMBAN FEGYVERT SZEREZNI SEM OLYAN KURVA NAGY KIHÍVÁS.  azt hittem csak engem zavar, de szerencsére utána kiderült, hogy mindenkit kurvára idegesített és ez neki sajnos szokása. 

hogy ezt a negatívumtengert valamivel ellensúlyozzam meg kell jegyeznem, hogy Casper a legzseniálisabb ember itt, ugyanis minden lehetséges alkalmat kihasznál, hogy valami borzasztó zavarbaejtő és kicsit sem P.C megjegyzést tegyen egy hatalmas vigyorral az arcán, utána pedig pislogjon egy nagyot. sajnos nem lehet visszaadni, ehhez az egész jelenség kéne, akcentusostul meg minden, de pl. amikor tegnap a rengeteg, fradi B közepet megszégyenítő szurkolást lenyomó középosztálybeli demokrata asszony között megjegyezte viszonylag hangosan, olyan hollandos kiejtéssel, hogy " I like Mitt Romney", vagy a beszéd legdrámaibb, Irán lerohanásáról szóló részénél odabaszta a tányérjára az ingyen kapott húsos táskát a "this is disgusting" felkiáltással, hát nem lehet nem imádni. ceterum censeo zabáltam is.

tegnap láttam a világ legnagyobb pro-life menetét, csodálatos emberek, csodálatos transzparensek, (kedvencem, a life, liberty, ron paul volt)megható üzenet. Ironikus módon a pro-liferek a magzatnál kifejlettebb emberi életek megmentésében már kevésbé jeleskednek és itt most nem Texas állam kivégzési statisztikáira gondolok, hanem arra, hogy az elég kemény epilepsziás rohamot kapó lányt csak egyszerűen körbeállták és ijedten nézték, meg nem fogták volna a fejét vagy húzták volna ki a nyelvét, gondolom azt hitték az ördög szállta meg. Egyébként erre az esetre jóval jobban felkészültek, ugyanis ezen a napon gyűlik össze amerikában a legtöbb csuklyás-kámzsás szerzetes és katolikus pap is, együttes erővel megbirkóztak volna a feladattal. így azonban sajnos a dán csajnak kellett életet mentenie. ma is belefutottam protestálókba, konkrétan a közép-atlanti ácsok (!!!) tüntetésébe. hogy mi ellen ágáltak sajnos nem tudtam kideríteni, ugyanis a jelek szerint a közép-atlanti ácsközösség kizárólag afroamerikai tagokkal rendelkezik és ugye a velük fennálló kommunikációs problémáimról azt hiszem már ejtettem itt néhány szót (az egyetlen fehér közöttük pedig menetelés közben végig stephen kinget olvasott, őt meg nem akartam megzavarni) bár ma kellett volna kezdenem a kongresszusban sajnos még mindig nem találtak nekem megfelelő irodát, szóval erre a hétre az a feladatom, hogy előadókat szervezzek a hétfői kis szeánszainkra. ez azzal jár, hogy rengeteg előadásra kell járnom. ennek az egésznek pedig az egyetlen előnye, hogy ezeken általában ingyen kaja van, méghozzá errefelé a hidegtál nem a zsíros kenyér-tea vonalon mozog, hanem mindenféle válogatott finomságokkal látják el a népet ( a center for american progress lazacos tormás szendvics például egészen különlegesen finom, ajánlom mindenkinek). eleinte még félénken fogyasztottam ezeken az eseményeken, de ma az egyik előadásra be sem mentem,mert mindenki öltönyben volt csak én nem és ezt kínosnak éreztem, úgyhogy csak felkaptam pár sütit meg egy almalevet és távoztam inkább ( ezúton is köszönöm a finom reggelit a georgetown university jogi karának). ma végre ráleltem az igazi occupy dc. sátortáborra, ahol szemtanúja lehettem 2 letartóztatásnak, játszottam egy parti sakkot a helyi feka lékó péterrel, valamint (és ezt úgy írom le, hogy tisztában vagyok vele, hogy a blog kezd nagyon hasonlítani egy 16 éves kőrasszista homofób neonáci naplójára) hosszasan beszélgettem egy feka meleg művésszel, aki a végén még egy aláírt festményét is nekem adta. azt mondta, hogy egyszer már volt híres, de aztán közép-nyugatra költözött és elfelejtette, hogy az volt, meg egyébként is nagy megtiszteltetés, hogy nekem adta a festményt mert nem szereti, ha mások elemzik a képeit. az is lehet persze, hogy egyáltalán nem ezt mondta, de sajnos az arca bal oldaláról minden fog hiányzott, úgyhogy még annyira sem értettem mint gondolnátok. 

ma voltam egy szülinapi házibuliban, ahol egyrészt nagyon jó volt mert volt fűtés, másrészt pedig most már nemzetközi szinten is megcsillogtathattam tánctudásomat. ezen a téren olyan sikert arattam amire álmaimban sem számítottam, a nukleáris leszerelésről szóló hosszasan elhúzódó vitában azonban inkább nem vettem részt, mivel a tegnapi kis disputánk amyvel arról, hogy vajon az izraeli állam azon döntése, miszerint ha a srác azt hazudta a csajnak, hogy zsidó csak hogy megdugcsizhassa már megerőszakolásnak minősül vajon helyes gyakorlat-e kisebb fajta üvöltözésbe torkollott. ezen vitában a dán srác mellettem állt, ő még jobban felhúzta magát, volt egy pillanat amikor őszintén féltem, hogy ebből az erőszakos közösüléssel rokon de kevésbé nemi jellegű bűncselekmények fognak születni, valahol a maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés és az erős felindulásból elkövetett emberölés között. a Legendás Réka kérésére elmesélem a 2 kedvenc dolgomat a homiainkkal kapcsolatban. az egyik a következő beszélgetés:

"- Just look at the Washington Monument. This city is full of phallic symbols!

-I know, isn't it wonderful?"

vagy a másik kedvenc dialógom:

"-do you know that song, I'm a mother lover?

- No, but I'm more of a father lover anyway, so that's OK"

valamint az, hogy állítása szerint tegnap a meleg bárban képes volt felváltani egy 10 dollárost csak azért, hogy a csippendél fiú tangájába többször tudjon pénzt dugdosni.

szóval tényleg az eddigi egyik legjobb döntésnek bizonyult a kis vándorló mobil-fűtőtestünket reagannek elnevezni, úgy tűnik ez egy soha ki nem merülő poénforrás lesz. a hűtőnk sajnos túl alacsony hőfokon működik és nem tudjuk átállítani, úgyhogy szóba került, hogy reagant kéne berakni hátha az segít a helyzeten, amire azt találtam mondani, hogy végül is egy hidegháborút már megnyert, egy próbát megér. szerencsére ezután is maradhattam a lakásban, úgyhogy elfogyaszthattam a teljesen húsmentes vacsorámat, amivel beteljesítettem egy teljesen húsmentes napot. ilyenre azt hiszem csecsszopó korom óta nem volt példa. két vegetáriánussal lakom együtt, de azért remélem ebből nem csinálunk rendszert. mondjuk furcsán jó lett a közérzetem, lehet nem kéne amúgy annyit zabálni, de nem hiszem, hogy a jó közérzet és az egészség ennyit megérne. 

ingyenkonyháztunk ma, én persze végül máshol kötöttem ki, a 2 évesek osztálytermét kellett felköltöztetni egy emelettel feljebb, úgyhogy jó pár mázsás dobozt cipeltem összevissza, de mivel közben 2 éves és fiatalabb különféle etnikumú bölcsisek rohangáltak körülöttem asszem megérte. ami tök érdekes volt, hogy ketten elkezdtek valami műanyag csillagokkal lövöldözőset játszani, az óvónénik pedig elég szigorúan rájuk szóltak, hogy olyat bizony itt nem lehet csinálni, "are you playing guns? You can't do that here. No more guns here". a csapat egyetlen unszimpi tagja, a yale-ről érkezett amy pedig folyton a vállamat ütögette amikor a faszom nehéz dobozokkal elmentem mellette, hogy "good job, Gábor, good job!", már ott tartottam, hogy ha még egyszer ezt mondja megkérdezem, hogy ha ennyire tetszik neki akkor esetleg nem akar-e ő is dolgozni egy kicsit a pofázás helyett. amúgy meg még ma megyek egy író-olvasó találkozóra ami egy obama iráni politikájáról szóló könyv írójával lesz. 

végre van takaróm, így ha teljesen felöltözöm éjszakára akkor nem fagyok halálra. a szobámban viszont nincs függöny, van viszont 3 hatalmas utcára néző ablak, a zuhanyzóból pedig mindent tisztán hallani a két szomszédos szobában, úgyhogy tulajdonképpen egy jéghideg akváriumban vagy fagyos big brother házban lakom, úgyis kérdezték hogy becéznek, majd azt mondom pongó pigmeus. ma találkoztunk a maradék ösztöndíjassal, a feka-francia cedriccel, aki fantáziadúsan keveri a két népcsoport akcentusát, szóval egy kurva szót nem értek abból amit mond, de mindig mosolygok nehogy megkéseljen, seth-el, az amerikai homokossal és orhannal a macedón homokossal, szurkolok nekik. aztán találkoztunk c-vel is, a koordinátorunkkal. azt mondta, hogy semmit sem szabad feltenni a netre ami a program alatt történik, szóval például azt semmiképpen nem írom le, hogy ő egy frigid picsa. és légyszíves ti se terjesszetek ilyesmiket, de azt oldalt ha lehet tényleg ne, mert elég ijesztő volt. voltam az occupy DC-n, elég mókás emberekkel volt tele a kongresszus előtti tér, egy igazi presidential candidate-tel is találkoztam, igaz ő a green party jelöltje, szóval valószínűleg nem fog sok időt tölteni a fehér házban a közeljövőben, meg szerintem a zöld-fehér amúgy is sokkal ízléstelenebb mint a fekete-fehér. 

a szomszédaim a legcukibb emberek evör, egy altató orvos és a csaja aki HIV betegekkel szociális munkálkodik. a srác egyetemi legjobb barátja az arctic monkeys énekese. nincs takaróm

a tegnapom jó részét a dánokkal töltöttem, de mivel ők shoppingoltak gyakran leváltam róluk. ezen alkalmak egyikével fordultam be a SoHo-ban egy forró kávéra- vagy igazából bármire csak melegítsen fel- egy kávézó szerűségbe, ahol azonban amikor a kedves eladónénit megkérdeztem, hogy mégis mit ajánlana ő rávágta, hogy tulajdonképpen ő árulja new york legjobb fagyiját, erre pedig sajnos nem tudtam nemet mondani. így a mogyorókrémes csokifagyimat majszolgatva róttam tovább dél-manhattant, nem kevés csodálkozó pillantást kiváltva a helyi jórészt gazdag galérialátogatókból álló lakosságból. dánok hamar hazamentek úgyhogy én is visszasétáltam a hostelbe, de nagyon korán volt még és kurvára unatkoztam, úgyhogy úgy döntöttem egyedül indulok neki az éjszakának. ez elég jó döntésnek bizonyult, ezt az estét nehéz lesz ugyanis überelni. történt ugyanis, hogy bementem egy a white-trash közösségnek emléket állító bárba, csöndben egyedül iszogattam a budomat és néztem az amcsifoci meccset, amikor is odaállt mellém egy kb. 2 méteres szakállas new england mezben lévő srác és kérésemre elkezdte magyarázni a szabályokat, természetesen úgy, mintha egy igazi szellemi fogyatékos lennék, pedig kivételesen nem is csorgott a nyálam. mint kiderült egy szülinapot ünnepeltek úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. ezt követően a társaság meleg sráca (legalábbis feltételezem, hogy az volt, máskülönben miért lett volna magassarkúban?) mindkét mellbimbómra szigszalaggal kis kereszteket ragasztott. követték egymást az események és kiderült, hogy ők bizony egy rocky horror picture show vetítésre tartanak. namost én egy ilyenre mindig is el akartam jutni, úgyhogy szinte könnybe lábadt a szemem a gyönyörtől, nekik pedig attól, hogy tudom mi az a rocky horror picture show, mindenki boldog volt, valahogy így kéne kinéznie egy ENSZ közgyűlésnek. a vetítés egész egyszerűen elképesztő volt, az emberek már mielőtt bementünk volna alsógatyában álltak kint, a film közben pedig minden egyes másodpercben történt valami. a linkben le van írva, hogy néz ki egy ilyen, úgyhogy csak a példa kedvéért: az egyik táncos jelenet végén a filmben mindenki fekszik, erre valaki bekiabálta, hogy "hey look, it's a columbia highschool reunion!". 

ma meg átjöttem D.C.-be és beköltözőben vagyok, én húztam azt a szobát ami nem hálószoba és nincs benne ágy, de sebaj, legalább tágas és van benne asztal. zseniális,ahogy az utcára néző teraszokon ülnek az idős bácsikák és csöndben figyelik az eseményeket. természetesen rögtön kizártuk magunkat, úgyhogy 20 percig fagyoskodtunk kint, cserébe ez idő alatt láttuk Tomot, aki a landlord szerint a saját külön bejáratú csövink lesz. ja és new yorkban végig csodálkoztam, hogy hova tűntek a kövér emberek, úgy tűnik washingtonba

u.i.: a címben szereplő mondatok a vetítés közben hangzottak el, amikor is éppen a a vászon előtt táncoltunk vadul lady gagára

egy segg vagyok és nem élesítettem az utóbbi két posztomat, de szerencsére doki szólt, úgyhogy íme

most sem maradt sok erőm írni, durván sokat gyalogoltunk. a napot a két dánnal töltöttem, mindketten cukik, akkor tudtam hogy nem lesz gond, amikor ismeretségünk szerintem 2. percében elsütött a csaj egy zsidóviccet fél órával később pedig már arról beszéltünk, hogy ha scarlett johanssonba ütköznénk mennyi időt töltenénk a mellei között, szóval tényleg jóarcok. a nap csúcspontja az volt amikor valami japán kajáldában néztük azt a műsort ahol az emberek ugrálnak ilyen gumi szarokon és elbaszott nagyokat esnek és bekúrják a fejüket, rasmussal (a fiú dán, aki manutd drukker és úgy egyébként velem mindenben egyező ízléssel rendelkezik a felvilágosodástól  scarlett johin át kunderáig) hisztérikusan röhögtünk, felemelő volt. csatlakozott a holland srác is, akivel végül valami kis galériamegnyitón kötöttünk ki ahol volt ingyen sör és emelkedett vitát folytattak rasmussal irán atomprogramjáról miközben azt is megtárgyaltuk, hogy újraéleszteni a stayin alive ritmusára kell. ha ebben a tempóban folynak tovább a dolgok bele fogok halni a kimerültségbe. 

a tegnapit rövidre zárom, lényeg, hogy csak kibaszott sokára találtam meg a hostelt, a reptéri transportos fekám pedig egyre csak mondta közben, hogy bizony erről a helyről még kurvára nem is hallott, szóval viszonylag hosszú ideig abban a hitben voltam, hogy a szállásom nem is létezik és mondanom sem kell, tényleg nem az lett volna az első kívánságom, hogy 40 óra ébrenlétre jutó 3 óra alvással még éjjel két baszom csomaggal nekiálljak újat keresni. szerencsére meglett, bár nem csoda, hogy nem találtuk, ez ugyanis a legfosabb hely ahol valaha aludtam. példának okáért ilyen büdös sehol a világon nincsen, fasz szag lengi be az egész épületet. az olyannyira várt zuhany sem volt életem legjobbja, ugyanis egy dizájnosan elhelyezett szőrcsomó elzárta a lefolyó víz útját, így egy idő után bokáig álltam a langyos és valamiért kis fekete pöttyökkel díszített vizecskében. 

ma voltam a MoMa-ban és a museum of history of natureben, előbbi kurvajó volt, utóbbi kevésbé, cserébe viszont egy labirintus, 1,5 óráig bolyongtam a kibaszott ázsiai ugrólamantin és egyéb bábok között mire megtaláltam a dínókat amiről valójában híres, már kezdtem azt hinni itt is kihaltak. estefelé belefotottam egy kisebb tömegbe,akik mint kiderült a letterman show oldalsó bejáratánál vártak a távozókra, úgyhogy csatlakoztam magam is. szintén 1,5 óra fagyoskodás után jött is a celebritás, dolly parton, akiről még most sem tudom kicsoda, de hosszú szőke haja van és állítólag country-énekes, a whitney houston is tőle nyúlt valamit. volt egy csomó ilyen hivatásos aláírásgyűjtő faszi, akik közül a legjobb egy 80 év körüli néni volt. amikor már nagyon régóta vártunk az egyik paparazzo odaállt a kocsijával és elkezdte belőle bömböltetni a muzsikát, a néni rögtön táncra is perdült, cuki volt, de aztán megbillent és majdnem eltörte a csípőjét vagy mijüket szokták az ilyenek, akkor abbahagyta, ő is megérezte, hogy itt nem babra megy a játék. a legkirályabb mégis az volt, hogy beszélgethettem egy öreg kaszkadőrrel/ robert de niro impersonatorral, aki két filmben is veszélyeztette az életét az említett digó helyett, valamint mondta, hogy tudok-e valamit magyarország történetéről, mert ő a history chanelön folyton nézi a második világháborús dokukat és akkoriban ott szerinte elég ramaty lehetett az élet. valamint zabáltam is

 kezdem a pozitív résszel, például élek. a hegylakók abszolút kitettek magukért, bár egy kis késés volt, elértem a csatlakozást és a gépen olyan faszányos helyem volt még mint soha senkinek, gyakorlatilag külön kis játszótere volt a lábamnak. ezen kívül saját interaktív baszom is volt, amin lehetett játszani, filmeket nézni meg zenét hallgatni miegyéb, úgyhogy elment az idő egész gyorsan. ha ehhez hozzávesszük, hogy folyton zabáltattak a drágák, akkor tényleg egyértelmű, hogy királyi elbánásban volt részem, az pedig külön kurvajó volt, hogy szemtanúja lehettem ahogy a mexikói-olasz telivér rámozdul az egyik stewardessre, mesteri volt. aztán a leszállásnál egy kicsit kezdtek elbaszódni a dolgok, 2,5 órát kellett sorban állni hogy amerikai földre léphessek, ez nem annyira volt betervezve. mondjuk ezért a sorbanállásért kárpótolt a feka család akik előttem álltak, a kis (2-3 év körüli) majom produkálta magát a sok száz embernek, hihetetlen jóarc volt, olyan bőröndön utazta végig a sort, ami motor alakú volt, imádtam amikor pofára esett. amikor nem a motoronbőröndön ült, akkor mg rohangászott, egyszer kicsit túlzásba is vitte és átrohant a kapukon, szurkoltam, hogy ne lőjék le. szerencse nem is lőtték, sőt az anyját is utánaengedték, aki amíg üldözte egyszer pofára esett, kész benny hill, megérte idejönni. kész nem bírom tovább írni, majd holnap leírom a másik felét, kibaszott álmos vagyok.

Dokinak hála most már kevésbé ocsmány, szerintem egyenesen gyönyörű a blog, nagy tapsot neki!

 ez lesz a Bibliám

 ez a blog elég ocsmány egyelőre, szerintem az is marad

 még nem tudom biztosan mit is akarok kezdeni vele így a tumblr mellett, de gondoltam az amerikai dolgokat inkább ide írom az meg megmarad másnak. Könnyen lehet, hogy ide rengeteg fölösleges faszságot, képeket ilyesmiket fogok kirakni, netán amolyan klasszikus naplóvá is alakulhat, esetleg felrakom az összes kaja képét amit arrafelé elfogyasztok, ki tudja. NE SÜRGESSETEK BAZDMEG!