egy segg vagyok és nem élesítettem az utóbbi két posztomat, de szerencsére doki szólt, úgyhogy íme
most sem maradt sok erőm írni, durván sokat gyalogoltunk. a napot a két dánnal töltöttem, mindketten cukik, akkor tudtam hogy nem lesz gond, amikor ismeretségünk szerintem 2. percében elsütött a csaj egy zsidóviccet fél órával később pedig már arról beszéltünk, hogy ha scarlett johanssonba ütköznénk mennyi időt töltenénk a mellei között, szóval tényleg jóarcok. a nap csúcspontja az volt amikor valami japán kajáldában néztük azt a műsort ahol az emberek ugrálnak ilyen gumi szarokon és elbaszott nagyokat esnek és bekúrják a fejüket, rasmussal (a fiú dán, aki manutd drukker és úgy egyébként velem mindenben egyező ízléssel rendelkezik a felvilágosodástól scarlett johin át kunderáig) hisztérikusan röhögtünk, felemelő volt. csatlakozott a holland srác is, akivel végül valami kis galériamegnyitón kötöttünk ki ahol volt ingyen sör és emelkedett vitát folytattak rasmussal irán atomprogramjáról miközben azt is megtárgyaltuk, hogy újraéleszteni a stayin alive ritmusára kell. ha ebben a tempóban folynak tovább a dolgok bele fogok halni a kimerültségbe.