voltam interjún egy tea party membernél. a muksó a kereskedelmi és energia bizottságban valamint az egészségügyi albizottságban munkálkodik, ami tényleg nem az én területem, de azért elég rendesen felkészültem a dologra. ehhez képest amint beléptem az irodába érezhető volt, hogy ennek nem lesz jó vége, már a beszélgetés megkezdése előtt háromszor a pofámba ásítottak és ezt a műveletet az alatt az 5 perc alatt amíg lezavarták a dolgot még vagy 15ször megismételték, valamint elmondták néhányszor, hogy nézzek inkább körül a judiciary committeenél de persze majd értesítenek. nem teljesen világos, hogy mégis mit várnak egy kongresszusi gyakornoktól ebben az irodában, talán szívsebészeket vagy vízerőműveket keresnek az állásra, ki tudja.
azt el is felejtettem elmesélni, amikor egyik este mentünk valahova házibulizni de picit eltévedtünk és egy kihalt hatalmas irodaépületben találtuk magunkat a tető környékén. elkezdtünk lefelé kóvályogni, de elég durván félelmetes volt az egész, belőlem kezdtek előtörni a régi számítógépes játékos reflexek és gyakorlatilag minden saroknál már csak guggolva oldalazva mertem befordulni, sajnos a quicksave nem volt opció. addig-addig másztunk lefelé míg egy kihalt parkolóban nem találtuk magunkat, innen azonban úgy gondoltuk okosabb lenne mielőbb távozni, mivel pont úgy nézett ki mint egy olyan hely, ahol ha sok időt eltölt az ember másnap egy huszonéves helyszínelő fogja körberajzolni a szitává lőtt testét miközben a drapp ballonkabátot viselő fehérbajuszos zsaru a pocsék kávéra és a redskins tegnapi szégyenteljes vereségére panaszkodva emeli ki a zsebünkből a később fontos nyomnak bizonyuló gyufásdobozt ami egy közeli lerobbant hostel emblémáját viseli az előlapján. úgy döntöttünk legokosabb abbahagyni a bolyongást és lifttel menni a földszintre, de amikor az úgy indult el fölfelé, hogy az ajtó nem csukódott be revideáltuk ezt az álláspontunkat is és inkább Tia Carrere-t megszégyenítő fürgeséggel távoztunk a fülkéből. az ezután ránk törő röhögőgörcsöt a berlini liftes kalandéhoz tudnám hasonlítani (bocsánat azoktól, akik ott nem voltak jelen) végül élve kijutottunk