ma voltam egy szülinapi házibuliban, ahol egyrészt nagyon jó volt mert volt fűtés, másrészt pedig most már nemzetközi szinten is megcsillogtathattam tánctudásomat. ezen a téren olyan sikert arattam amire álmaimban sem számítottam, a nukleáris leszerelésről szóló hosszasan elhúzódó vitában azonban inkább nem vettem részt, mivel a tegnapi kis disputánk amyvel arról, hogy vajon az izraeli állam azon döntése, miszerint ha a srác azt hazudta a csajnak, hogy zsidó csak hogy megdugcsizhassa már megerőszakolásnak minősül vajon helyes gyakorlat-e kisebb fajta üvöltözésbe torkollott. ezen vitában a dán srác mellettem állt, ő még jobban felhúzta magát, volt egy pillanat amikor őszintén féltem, hogy ebből az erőszakos közösüléssel rokon de kevésbé nemi jellegű bűncselekmények fognak születni, valahol a maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés és az erős felindulásból elkövetett emberölés között. a Legendás Réka kérésére elmesélem a 2 kedvenc dolgomat a homiainkkal kapcsolatban. az egyik a következő beszélgetés:

"- Just look at the Washington Monument. This city is full of phallic symbols!

-I know, isn't it wonderful?"

vagy a másik kedvenc dialógom:

"-do you know that song, I'm a mother lover?

- No, but I'm more of a father lover anyway, so that's OK"

valamint az, hogy állítása szerint tegnap a meleg bárban képes volt felváltani egy 10 dollárost csak azért, hogy a csippendél fiú tangájába többször tudjon pénzt dugdosni.