Ma egy nagyon régi de annál banálisabb álmom teljesült. üldögéltem és teát szürcsölgettem a sarki kávézóban, amikor megjelent a tulaj, akit kb. egy hete "vendégségben" (létezik-e ennél szocialistább kifejezés?) ismertem meg. lehuppant mellém és beszélgettünk, sztorizgatott, például azokról az időkről amikor diák korában egy tengerjáró luxushajón volt barbeque sütögető fiú. ezen a nyáron történt vele, hogy a srácokkal kártyázott este, akik közül az egyik dél-afrikai (aki nem mellesleg abból tartotta el magát, hogy pár havonta eladta az útlevelét) korábban fogott egy nagy halat és eladta. a hajó kapitánya megjelent a kártyaparti közepén és kijelentette, hogy mivel a hajóról fogták a halat, az bizony az övé, sőt ha már itt tartunk, amíg a hajón tartózkodnak ők is csak berendezési tárgyak. a tulaj ezt nem így gondolta és kijelentette, hogy ő bizony senkinek sem a tulajdona. erre viszont a hajó kapitánya lett dühös és mondta neki, hogy akkor takarodjon a hajóról, ami végül is jogos lett volna, csakhogy nem a kikötőben, hanem kilométerekre bent a tengeren voltak éppen, meg hát a hajóról leugrani is kb 20 méteres repülést jelentett. öntudatos tulajunkat azonban ez nem tarthatta vissza, lekapta az ingét, felmászott a hajó korlátjára, tisztelgett és ugrott, majd úszni kezdett. ettől szerencsére a kapitány úgy befosott, hogy gyorsan megfordította hajót és visszaengedte a tulajt, de a biztonság kedvéért azért ki is rúgta hivatalosan is. 3 nap múlva viszont vissza is vette, mert valami elbaszódott a hajón olyan magasan, ahova csak a tulaj volt hajlandó felmászni. aztán meghívott valami kávés cseresznyemagos nagyon fura de nagyon fincsi koktélra és ment is tovább a dolgára. bár az álmom konkrétan úgy szólt, hogy bemenjek egy helyre és azt mondhassam, hogy "csak a szokásosat Pistikém/Joe/Margitka", én ezt betudom egy pipának.