azért tök jó dolog több mint 20 órás buszutakat csinálni, mert így az amerikai társadalom egy igen érdekes szegletét ismerheted meg. mellettem pl. a dc-ből chicagoba vezető úton ült egy tipikus kövér-büdös amerikai a sárga foltos melegítőjében, egy őrült (mármint olyan, amelyiknek papírja is van róla) részeg alkoholista nő, aki 16 év után először ment találkozni az apjával és tökre nem zavartatta magát, hogy akár felrázzon álmomból, ha valami érdekes téma jutott eszébe és természetesen az amishnak öltözött félkegyelmű, aki ESKÜSZÖM BAZDMEG KUTYAKAJÁS SZENDÓT EVETT MELLETTEM, OTT KENTE MEG AZ ORROM ELŐTT, ILYEN HALLÉ SZERŰ GECIBEN TOCSOGOTT AZ EGÉSZ. az egyetlen nemes bosszú az lett volna ha pofánokádom, de ahhoz felé kellett volna fordulni és ő is nagyon büdös volt, nem csak a szendvicse. aztán desszertnek elfogyasztott egy egész fej salátát amivel néha pofánfröcskölt, de az mondjuk mindegy. a chicagoi szállásom nagyon oldschool, a 30as évekből maradt itt és azóta nem nyúltak hozzá, szóval egyben kurva undorító is. amikor beléptem és felkapcsoltam a lámpát az első dolog amit megláttam egy öklömnyi pók volt aki szemezett velem és hát svábbogár meg tetű meg a wcben úszó szardarab meg minden van ami egy szállodai szobát fényűzővé tehet. a plusz oldalon viszont azt is megemlítem, hogy chicago az eddigi legmenőbb város itt amerikában, keveri new york, pittburgh meg berlin jó tulajdonságait