kezdem a pozitív résszel, például élek. a hegylakók abszolút kitettek magukért, bár egy kis késés volt, elértem a csatlakozást és a gépen olyan faszányos helyem volt még mint soha senkinek, gyakorlatilag külön kis játszótere volt a lábamnak. ezen kívül saját interaktív baszom is volt, amin lehetett játszani, filmeket nézni meg zenét hallgatni miegyéb, úgyhogy elment az idő egész gyorsan. ha ehhez hozzávesszük, hogy folyton zabáltattak a drágák, akkor tényleg egyértelmű, hogy királyi elbánásban volt részem, az pedig külön kurvajó volt, hogy szemtanúja lehettem ahogy a mexikói-olasz telivér rámozdul az egyik stewardessre, mesteri volt. aztán a leszállásnál egy kicsit kezdtek elbaszódni a dolgok, 2,5 órát kellett sorban állni hogy amerikai földre léphessek, ez nem annyira volt betervezve. mondjuk ezért a sorbanállásért kárpótolt a feka család akik előttem álltak, a kis (2-3 év körüli) majom produkálta magát a sok száz embernek, hihetetlen jóarc volt, olyan bőröndön utazta végig a sort, ami motor alakú volt, imádtam amikor pofára esett. amikor nem a motoronbőröndön ült, akkor mg rohangászott, egyszer kicsit túlzásba is vitte és átrohant a kapukon, szurkoltam, hogy ne lőjék le. szerencse nem is lőtték, sőt az anyját is utánaengedték, aki amíg üldözte egyszer pofára esett, kész benny hill, megérte idejönni. kész nem bírom tovább írni, majd holnap leírom a másik felét, kibaszott álmos vagyok.