Már az odaúton érezni lehetett, hogy ez egy elég hangulatos hétvége lesz: igazi roadtripszerűen bepréselődtünk a csomagokkal az autóba és kocsikáztunk egy pár órát hihetetlen gyönyörű tájakon keresztül gyönyörű napsütésben bob marleyra, majd amikor átléptük Pennsylvania határát a rádióban beindult ez a szám és vele együtt a buli is, ez egyike volt a viszonylag tökéletes pillanatoknak. az úton megálltunk wendy's-ben zabálni egy egészen szürreális, outlet centerhez hasonló de sokkal borzalmasabb helyen, ahol a lehető legundorítóbb és legnónéjmebb üzletek voltak látszólag minden koncepció nélkül szétszórva egy völgyben, minden iszonyatosan lerobbant állapotban, úgy tudnám leírni, mint egy kapitalista koncentrációs tábor. az első este vendéglátónk jóvoltából egy házibuliban kötöttünk ki, ami végül elég vadra sikeredett, feltehetőleg részben a gólyatáborok átka "én még soha" borzadályát is kreatívan beépítő kártyás ivósjátéknak is köszönhetően. a dolgok itt is hamar szürreálisba mentek át, legalábbis én még ilyen kis alapterületű konyhában ennyi embert meztelenül lady gagara csapatni még nem láttam, de lehet nekem vannak túl konzervatív barátaim. mondjuk a konyhát hamar otthagytam, mivel eléggé meguntam 10 másodpercenként elmagyarázni, hogy engem nem érdekel mekkora a buli, vagyok olyan szar arc, hogy nem vetkőzöm le, nem, akkor sem ha megpróbálod letépni rólam a pólómat te irritáló beekizett pöcs. és igen, jól hallod, az ekiből sem kérek, bármennyire is csábító azután, hogy elmagyaráztad a mellkasodra tetovált korona jelentését, ami úgy tűnik a herointúladagolásban elhalálozott barátodnak állít emléket. szerencsére a dán srác is hasonlóképpen érzett, úgyhogy az este hátralevő részét xboxozással töltöttük, amit azért sem bántam meg, mert így láthattam ahogy az egyik mocskos módon bebaszott helyi srác kétszer is megpróbálja behúzni a dán srác kabátját. kicsivel később ugyanez a srác egyensúlyát vesztve telibe lefejelte a dohányzóasztalt, ami annak rendje és módja szerint ripityára is tört. újra szóba került a nemi erőszak kérdésköre is, mivel a buli egyetlen igazán kurvaszép lánya nagyon berúgott, a dán srác pedig az én jogászi szakvéleményemre volt kíváncsi az esetleges dugás következményeire tekintettel. bár csak a magyar jog álláspontját tudtam ismertetni, de aszerint mindenképp börtön járt volna érte sajnos. a következő este sikerült tovább fokozni a bizarrság faktort, ugyanis vendéglátónk javaslatára és az én heves ellenlobbi tevékenységem dacára újfent egy melegbárban kötöttünk ki, méghozzá egy általa munkásosztálybeliként leírt melegbárban. na most ha így néz ki egy munkásosztálybeli melegbár az mindennél jobban diszkreditálja a marxizmust és annak minden szellemi gyermekét. a belépést követő éles balkanyar után ugyanis csak azt vettem észre, hogy egy "stripper" tőlem fél méterre fejmagasságban lóbálja alkarnyi hosszúságú husángját és láthatólag nagyon élvezi, ráadásul nem is táncolt vagy ilyesmi, szimplán csak pörgette, csapkodta, rázdolgálta, amolyan ahogy esik úgy puffan alapon. a furcsa igazából az volt az egészben, hogy rajta kívül senki más nem élvezte ezt, még a helyi közönség is csak értetlenkedve fordított hátat neki. a hely ráadásul tele volt tükrökkel, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a farok-szemkontaktus elkerülését, legalábbis ha az ember nem akart a földet bámulva mozgás közben esetleg beleütközni metéletlen farkincájába. a helyzetre az tette fel a koronát,amikor az egyik kuncsaft mégiscsak odament az addig csak zavarba ejtő dekorációként működő pöcsrázóhoz és elmondások szerint 1 dollárért cserébe bekeményítette a munkaeszközt. ekkorra szerencsére már a többiek is úgy érezték ideje távozni, úgyhogy hazamentünk és megnéztük a boogie nightsot, a bárányok hallgatnakot és a breakfast clubot is. ez utóbbit én csak másodjára láttam, és megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy ez a film annak ellenére kibaszott jó és az egyik kedvencem, hogy az 5 főszereplő közül csak az egyik nyújt értékelhető alakítást, a többiek mind kifejezetten szarok. 

ja és voltunk a pittsburghi egyetem épületében is, ahol sajnos gyenis balázzsal ugyan nem futottam össze, de voltam az egyetem magyar szobájában. nem tudom, hogy ki fizette a dolgot, de valószínűnek tartom, hogy miép szavazó lehetett, ugyanis a magyar kultúrából érthetetlen módon a parasztruhába öltöztetett babákat és a rendkívül ízléstelen színes ablakokra ráfestett jános vitéz-illuska párost találta megmutatásra érdemesnek. félve merem mondani, de talán még a román szoba is szebb volt a magyarnál, mondjuk oda biztos csak átlopták a berendezés nagy részét tőlünk miközben a szomszédos francia szoba csak tapsolt és bátorította őket, pfffj, kitartás, éljen szálasi!